Az utolsó lépés...
Próbáltam a fény felé menni, el is indultam, de egy kéz hátulról megragadta hajam... Tépte, cibálta, s fejbőrömből lassan előbuggyant a vér...Arcomon végigfolyt, szemem piros színben játszott.. Megfordultam, s te álltál ott... Te, kihez már annyit imádkoztam... Ott tartottál két karodban, s mégis elengedtél, még két lépés a fény felé... és akkor megmenekültem volna.. de lábam elkapta a fájdalom kígyója, s belemart bokámba.. A kíntől őrjöngve estem össze, de még kúsztam a fény felé... lélegzetem egyre lassabb, egyre kisebb, egyre nehezebb.. Még egy lépés a fény felé, és akkor megmenekülök... de nem... így nem megy... csúszik a kezem a sok vértől... fel kell állnom... lépni akartam.. s ekkor ragadtál meg hajamnál fogva, s kiszakítottad lángoló lelkemet véres, rothadó testemből... Ismét karodban tartasz s viszel... de nem a fény, hanem az örök sötétség felé... |