Mélyen néztem szemedbe... nem láttad, hogy kés van nálam...legbelül lángoltam... Egy darabig álltad tekintetem... majd elfordultál...és beletúrtál hajadba.. óh.. finom hajdba, melyet hajdanán én is annyiszor simítottam végig...de most ez sem haott meg... undorodva és megvetően néztem bűnös testedre, mely összegörnyedve ült a sötét víz mellett...Ez a test... istenem... amit annyira szerettem volna magaménak tudni.. ez a test melyet órákon át öleltem volna...

- Miért hívtál el ide? - kérdezted közönyös hangon. Nem feleltem.. csak gúnyosan elmosolyodtam.. de nem láthattad, hiszen háttal ültél nekem...

- Mit akarsz.. mit tegyek...- én megint nem válaszoltam...hátraforultál, Kezeddel megtámasztottad magad, s egyik lábadat behajlitottad. Közömbösen néztél rám...Végigmértél...majd nevettél egyet.. Ez a hang... ez a kacaj.. lenéző volt... azt hitted hülyéskedek... Most még szélesebbre húzodott a mosoly arcomon...

Ismét a víz felé fordultál... én csak álltam és néztelek...tudtam, hogy ki kell várnom a megfelelő pillanatot...

-Mit akarsz tőlem, válaszolj! Így is elrontottál nekem mindent... - mondta, mostmár ingerülten. Én csak némán álltam...Elrontottam mindent...Óh.. igen.. valahol elronthattam... de most helyre hozok mindent...

-Kérlek...hagyj békén, és ne zaklass többé! Nem érted, hogy nem akarok veled többé kapcsolatba kerülni? Hagyj már engem... - hátranézett, és olyat láttam meg szemében amit egész életemben most először... könnyeket... És nem sajnáltam... elkezdtem nevetni.. óh, igen... szenvedj csak... hamarosan vége, ne aggódj... vége lesz már...

-Na jó, ebből e...- ebben a pillanatban ráugrottam és hátulról a szívébe szúrtam a kést. Rémült feje az ölembe billent, és egy szót mondott még..."Kérlek..." Olyan könyörgés volt ez, melyet más ember nem érthet meg... Minden benne volt, a féélelem, a megbánás, a fájdalom... És ekkor egy utolsót sohajtott még majd mozdulatlan maradt, és holtan feküdt az ölemben...arcán egyetlen könnycsepp gurult le és a földre hullt...és ekkor minden élő elveszett... Arcizmaim felengedtek, szemeim elhomályosultak, ajkaim megremegtek, majd elsírtam magam... és teljes erőmből ordítottam...

- Én szerettelek...! Miért... miért... -elcsuklott a hangom...És így ültem ott.. sírva.. ölemben halott testeddel...Én szerettelek...