Kutass utánam nyugodtan.. úgysem találsz rám.. én hatalmas kegyben részesültem.. a halál vett maga mellé.. de ti csak kutassatok utánam nyugodtan. De tudnotok kell, hogy már egy másik helyen vagyok.. fekszem a tiszta vízen.. úszó virágok vesznek körül.. óh... csodálatos minden.. és az illatok.. ha éreznétek ezeket az illatokat.. ha tudnátok milyen gyönyörű illatok... féltek? nem kell félnetek.. ti nem jöttök velem.. azt hittétek, egyedül nem boldogulok.. hát látjátok.. arra a helyre is egyedül jöttem, amelytől mindenki legjobban tart.. na mostmár látjáok hogy több vagyok, mint amit hittetek rólam? Ezért mondom.. kutassatok csak utánam...kerresetek csak.. de most mondom.. ELVESZTETTETEK!!! Óh, igen.. csak nevetek rajtatok ahogy kétségbeesve kerestek. Pff.. képmutatás!! Ne próbáljatok úgy tenni, mint akit érdekel hol vagyok.. nem..nem... ti is tudjátok... te is tudod... mindenki tudja.. nem..nem... nem igy van.. pszt! Hallgass! Ne..kérlek.. ne szólj.. Nem akarom hogy szenvedjetek.. nem.. ne csapjátok be magatokat.. ti.. földi rabok... ne higyjétek magatokról, hogy szerettek.. nézzetek mélyen magatokba.. ha engem szerett valaki, nem engedett volna el az élet magától...

Óh, évek múlva...látjátok, már el is felejtett mindenki... milyen csodás.. milyen nyugodt már minden... emlékeitek nem kavarják fel halotti vízemet, melyen úszok végső nyugalomban...mosollyal arcomon..illatos virágokkal körbevéve...

nem... már nem kutattok utánam.. óh... de nyugodt minden... már nem vagyok emlék sem... csak a halál folyója tudja még..ki is vagyok...