Könnyes szemeimmel nézek...s nem látok, ó megvakultam... elvakít a fájdalom... kérdezi egy angyal... a szíved fáj? Ugyan, miről beszél... nekem nincs szívem már... Ordítok..igen torkom szakadtából ordítok.. Miért hagyott itt mindenki? Miért...miért... Egyedül fekszem és ordítok...Körülöttem síró angyalok... Szikrázó könnycseppek folynak le orcámon végig...Majd a földre esnek s fekete rózsák nyílnak helyükön... Várj, látok valamit! Valamit.. a sötétségben ott egy alak... Felém suhan.. de jó, hogy jössz.. már vártam rád... Véres könnyeim abbamaradnak... Lehunyom szemem, elmosolyodok, s kezem nyújtom, s hagyom hogy a szívbe markoló hideg kéz megfogjon... zuhanok...vele együtt zuhanok....Ne sírjatok..már boldog vagyok....
|